Barna medve Nógrádban

Megjelent a Tarjáni Városlakó Magazin 2014. decemberi számában

Fotó forrása: Bükki Nemzeti Park

Nógrád megye hírességei lettek az elmúlt évben, hónapokban itt megtelepedő barnamedvék, rendszeresen jelentek meg cikkek róluk az országos sajtóban. Ez a vidék lett ugyanis az otthona a magyar faunában újra megjelenő, fokozottan védett emlősnek.

Pár éve még eszünkbe sem jutott, hogy ez a nagyragadozó a Karancs-Medves erdeit választhatja élőhelyül, ma pedig már fel kell készülnünk arra, hogy együtt kell élnünk vele és ez természetesen alapvetően megváltoztatja az erdőhöz kötődő szokásainkat, viselkedésünket.

A medvék fogadtatása nem egyértelmű. Egyesek elfogadják és örülnek neki, hiszen természetes folyamatként tekintenek megjelenésére, mások félnek tőle és úgy vélik, szűk itt a hely, hogy medve és ember együtt éljen. A tisztánlátást semmiképpen nem segíti a megjelent sajtóhírek többsége, és szinte lehetetlenné teszi a közösségi média.

„ Azt viszont helyeselném, ha altatólövedékkel a barnamedvéket befognák az erdészek, és elszállítanák őket egy másik országba, ahol szabadon lennének engedve. A magyar erdők biztonságosak, családdal, gyerekekkel nyugodtan lehet túrázni, a barnamedve pedig egy rendkívül veszélyes vadállat, ami ráadásul nem is őshonos, tehát semmi keresnivalója az országban.”

Íme, egy vélemény a sok közül. Nem meglepő az emberek félelme, hiszen az elmúlt pár emberöltő alatt elszoktunk a medvék közelségétől, nincsenek tapasztalataink velük kapcsolatban, nehezen fogadjuk el, hogy az oly kedvelt természet végeredményben  így, a csúcsragadozókkal kiegészülve teljes és az erdő alapvetően nem a mi játszóterünk, hanem vadállatok otthona, a biológiai sokféleség egyik fontos területe.

A barna medve Magyarországon őshonos faj. Valaha gyakori ragadozó volt kontinensünkön, a Brit szigeteken is élt. Csúcsragadozó, tehát nincs természetes ellensége, azaz dehogynem! Az ember számtalan okból vadászott medvére az elmúlt századokban. A vadászat jelentősen megcsappantotta az állományt, de a nagy európai őserdők is feldarabolódtak, ezen okok következtében a fajnak néhány szigetszerű előfordulása ismert már csak Európában. Eurázsiai elterjedési területén, az oroszországi állományt leszámítva, a legnagyobb számban a Kárpátokban maradt fent. Magyarországról kipusztult, csak kóborló példányok jelentek meg nálunk az elmúlt évtizedekben.

Erdélyben él a legtöbb példány, de jelentős állománya található Szlovákiában is.

Számunkra különösen érdekes a szlovákiai helyzet, hiszen az Észak-Nógrádban és Hevesben megjelenő példányok innen származnak.

Szlovákiában 600-900 példányra becsülik a barna medve állományát, a kutatások és megfigyelések alapján biztosra vehető, hogy az állomány növekszik. Rimaszombattól nagyjából húsz kilométerre északra, a Szlovák-Érchegységben, nagyjából a Nyusta (Hnusta) -Málnapatak (Málinec) vonal fölött már tartósan élnek medvék. Salgótarjántól Málnapatak autóval csak 60 kilométer, egy medvének ez a távolság semmiség.

A megerősödő populáció miatt a magterületről kiszoruló egyedek délebbre vándorolnak. Ezek általában fiatal felnőttek, vagyis szakszóval subadult egyedek. Ez egy természetes folyamat, a fajok erősödő állományai így terjeszkednek. Esetünkben nem teljesen új területet hódítanak meg, hanem olyan területen jelennek meg újra, ahol például a középkorban már előfordult ez a faj.

A szlovákai medvék állományának növekedéséhez hozzájárulhatott többek között az is, hogy a kukorica vetésterülete északabbra tolódott, valamint nem kis mértékben az is, hogy a vadászok erdei szórókon, vadföldeken etetik a vadállományt. A barna medve táplálékának 80%-a ugyanis növényi eredetű, így az ember által biztosított táplálékbőség miatt is (de nem feltétlenül csak ezért) egyre gyakoribb a kettőnél több bocsot nevelő anyamedve Szlovákiában.

Az ember térhódítása a természetes élőhelyek rovására a szigorú természetvédelmi előírások ellenére is töretlen, így Közép-Szlovákiában is növekszik a medvék élőhelyein az emberi zavarás mértéke, például sípályák épülnek, erősödnek az erdészeti beavatkozások. A zavarás miatt az egyedek más területekre kóborolnak, valamilyen mértékben ez is közrejátszhat a jelenlegei elterjedési terület délebbre tolódásában.

A viszonylag rövid időn belül észlelt egyedek a mi vidékünkön arra is utalhatnak, hogy a medvék Közép-szlovákiai élőhelyén olyan hirtelen változás következhetett be, amely miatt több példány elkóborolt onnan. Egy biztos, nagy volt arrafelé a  széldöntéses kár az erdőkben, például Nyustya mellett is. A kárelhárítással járó erdészeti beavatkozások járhattak olyan zavarással, amely következtében több példány délebbre vonult.

 A medve terjeszkedésének már voltak előjelei, egyre több példány bukkant fel Magyarországon az elmúlt években, majd a mi vidékünkön, Bárna környékén és a Medves-fennsíkon is felfedezték az első lábnyomokat. Jelenleg biztosra vehető, hogy Pétervására és Ipolytarnóc között több példány is él.

Nógrád megye a  barna medve Közép-szlovákiai élőhelyének peremén található, így a faj terjeszkedésében megkerülhetetlen terület. Gazdag természeti állapotra utal és az élővilág szempontjából rendkívül fontos ökológiai folyosó meglétére, hogy életképes populáció megjelenhet nálunk a Kárpátokra korábban oly jellemző nagyragadozókból, gondolok itt most a hiúzra és a farkasra is.

Úgy tűnik tehát, hogy erdeink alkalmasak a barna medve részére. Egy medve élőhelyigénye 600-1000 hektár. A Karancs-Medves és a Heves-Borsodi-Dombság több tízezer hektáron terül el, melynek jó része erdő. A határ mellett húzódó, még ma is viszonylag zavartalan erdősáv, a Karancs tömbje és a Tarnavidék Tájvédelmi Körzet erdei tehát akár 5-6 vagy még ennél is több egyed számára biztosíthatnak megfelelő feltételeket (bár érdekes, hogy Kelet-Szlovákiában nagyobb kirejedésű erdők vannak és ennek ellenére ott nem él medve).

A barna medve azonban érzékeny a zavarásra. Ennek ugyan ellentmondani látszik, hogy megjelenik települések környékén, mezőgazdasági területeken is, de azt táplálékkeresés céljából teszi. Nappali vagy téli pihenése közben nem jól viseli a zavarást, elvándorol arról a területről, ahol nem érzi biztonságban magát.

Némi információt még érdemes a medvékről megtudnunk, ha már szomszédok lettünk.

A faj Európa legnagyobb testű ragadozója. Jellemzően 200-300 kg tömegű, de a nagyobb példányok elérhetik az 500 kg-ot is. Mindenevő állat, a dögökre is rájár, de emellett rovarokat, gyümölcsöket is fogyaszt, és igen, nem veti meg a mézet sem. Fontos szerepet tölt be a növényevő állatfajok állományszabályozásában. Főlek a fiatal példányok másznak jól fára, az idősebbek már nem annyira. Viszont rövid távon rendkívül gyorsan futnak! Közismert tény, hogy a barna medve téli álmot alszik. Enyhe teleken ez nem feltétlenül van így, és az sem köztudott, hogy nem ragaszkodik a barlangokhoz. Ami azt illeti, a nagy barlangokat nem is szereti, testméretének megfelelő sziklaüregekben, kisebb barlangokban, de akár fák gyökerei között telel. Ha téli álma közben megzavarják, kóborolni kezd.

Magyarországon fokozottan védett faj, elejtése bűncselekmény. Sajnos medve lelövés előfordult 2014-ben Salgótarján határában, egy fiatal hím példány volt az áldozat. Az elkövetők szerencsére lebuktak, így lehet, hogy a várható büntetés elrettentő ereje viszonylag hamar elejét veszi az illegális vadászatoknak.

Történt azonban más eset is, amikor állítólag a medve volt az elkövető. Az írott és elektronikus média 2014 év vége felé felkapta a hírt, miszerint Karancskeszi határában juhokat ölt egy medve.  A szenzáció körberepülte a hazai sajtót, azonban az kevésbé ismert, hogy a NÉBIH ÁDI (Állategészségügyi Diagnosztkiai Igazgatóság) állatorvosi vizsgálatának eredménye arra jutott, hogy a harapások mérete, jórészt felületes jellege, nagy száma és lokalizációja alapján a juhokat megtámadó ragadozó nagy valószínűséggel kutya lehetett.

Ezzel természetesen nem lehet megkerülni és elodázni a problémát, hiszen minden területen, ahol ember és medve él együtt, előfordulnak konfliktusok is. Erdélyben és Szlovákiában sem példa nélküli, hogy a medve háziállatokra támad. A haszonállatok elleni támadások mellett a medve megdézsmálja a gyümölcsösöket, feltörheti a méhkaptárakat, letarolja a kukoricát.

2014-ben a Nógrád megyével határos szlovák járásokban mindössze négy bejelentés érkezett a természetvédőkhöz és minden esetben megtérítették a medvék által okozott kárt.

Magyarországon szintén kártérítés jár annak, akinek a medve bizonyíthatóan kárt okoz. Mivel úgy tűnik, hogy állandó tagként kell tekintenünk a barna medvére a magyar faunában, a szakemberek indokoltnak látják egy intézkedési terv összeállítását.

A szomszédos országok tapasztalatai alapján kimondható, hogy a medvék által okozott károk kiküszöbölhetők, illetve mérsékelhetők. Az ezzel kapcsolatos lehetőségek már elolvashatók például a Bükki Nemzeti Park honlapján is.  Az biztos, hogy olyan területen, ahol a medve előfordul, a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a haszonállatok védelmére, például több sávos villanypásztorral, karámkerítéssel kell óvni őket. A pontos műszaki megoldások és védekezési lehetőségek tekintetében a nemzeti park szakemberei is szívesen segítenek.

A fenteiken túl azonban sokkal inkább izgatja a közvéleményt az az eset, ha medve és ember találkozik. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő. A medve vadállat, amely általában kerüli az embert, így természetes élőhelyén elhúzódik a közelgő ember elől, már ha azt időben észreveszi. A legtöbb medvetámadás ugyanis a váratlan, meglepetésszerű találkozások során következik be, amikor a medve úgy érzékeli, hogy már nincs lehetősége elmenekülni. Gondot jelent, ha olyan helyen járunk, ahol elrejtett táplálék van a közelben, vagy ha bocsokkal találkozunk. A  bocsok a számukra biztonságot jelentő anya miatt közelebb merészkednek az emberhez. Amennyiben az anyamedve úgy értékeli, hogy a távolság már túl közeli, akkor támadhat. 

Ezek az esetek azonban elenyészőek, de a természetjáróknak, kerékpárosoknak, futóknak érdemes legalább lelkiekben felkészülniük egy ilyen találkozásra.

Nyilvánvaló, hogy nekünk is alkalmazkodni kell ehhez a helyzethez, tehát aki nem akar lemondani a természet szépségeiről, annak foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy mi lesz akkor, ha medvével találkozik.

A természetben barna medvét látni ritka pillanat, nagy élmény, de ha valaki mérsékelni szeretné a találkozás lehetőségét, akkor az maradjon a turistaösvényeken, kerülje a sűrű erdőrészeket, használjon medveriasztó csengőt, amelyet kerékpárra, hátizsákra is fel lehet erősíteni.

Minden esetben, ha túl közel kerülünk egy medvéhez, próbáljunk óvatosan elhátrálni. A távolság növekedésével hatványozottan csökken a medvetámadás esélye.

Ennek a medveügynek vannak még nem közismert vonatkozásai is. Egyrészt, a mi vidékünk egy zöld folyosó rendszer része és ez Európában különleges helynek tekinthető. Nagy felelősségünk van abban, hogy a temészeti értékeinket megóvjuk, a biológisi sokféleséget megőrizzük. Ennek a tevékenységnek vannak nemzetközi hatásai is. A medvék megjelenése figyelmeztető jel minden olyan beruházás számára, amely ezt a zöld folyosót megszakítaná. Ilyen lehet a tervezett Kassa – Zólyom autópálya, amely a nagyragadozók dél felé vonulását megakadályozná. Ennél a beruházásnál figyelembe kell venni a földrajzi térségeket összekötő zöld folyosót és úgy kell kivitelezni, hogy a fajok vándorlása, kóborlása ne ütközzön akadályba.

Aztán, a medvék segíthetnek egy kicsit nekünk a térségi marketingben is. Ha jól csináljuk, működhet, hatással lehet a turizmusra is, ez viszont hozzáértés, szándék kérdése.

A természetvédők még nem tudják, hogy hosszú távon mi lesz a nógrádi és h

evesi barna medvék sorsa. Egyes feltételezések szerint ezen a sűrűn lakott vidéken nem telepszik meg, visszahúzódik Közép-szlovákiai élőhelyére, de az ottani állomány erősödése miatt felbukkanása már gyakoribb lehet.

Az uralkodó nézet most az, hogy a barna medvének minden feltétel adott a mi tájainkon is, hogy középtávon, azaz nagyjából 5 éven belül itt egy állandó, szaporodó állomány alakuljon ki.

Bárhogy is lesz, egy biztos: meg kell tanulnunk együtt élni a medvékkel.