Lehet, hogy mégis létezik a réz...alkatrészű bagoly?

A Boszorkány-kőn már próbálkoztam éjszakai fotózással, de soha nem volt az igazi. Egyrészt bezavarnak a környező települések fényei, másrészt a tág rekesz miatt vagy a csillagok élesek vagy a szikla és nem mindig sikerült a kép, ahogy elterveztem, másrészt meg a szokásos bénaság, ugye.
Szombat estére beterveztem egy utat a sziklához, Felhívott Bakos Márk, és azt mondta, hogy talán kijön, de a végén mégsem jött. Lehet, hogy visszatartotta az emlék, hogy a legutóbbi éjszakai fotózáson is találkoztunk két vámpírral...sokan most azt hiszik, hogy hülyéskedek.
Amúgy egyedül már többször voltam kint éjszaka, ez nem jelentett volna problémát, de azért rábeszéltem Évát, aki ugyan fél a vaddisznóktól, de ráállt és kijött velem.
Na, minden rendben is volt egy ideig. A bazaltlemezekről készült képen kevés a csillag, mert akkor egy felhő vonult át felettünk, illetve Zagyvaróna és Rónafalu fényei kicsit zavaróak voltak, de azt gondoltam, hogy majd ide visszatérek, ha a felhő elvonult. Így hát a szikla másik oldalán észak, észak-nyugat felé fordítottam a kamerát. Jobb lett volna, ha egy kis súrlófényt kapnak inkább a megvilágított sziklák, mert egy kicsit így laposak, de majd jövőre.
Meg aztán hirtelen vége is szakadt a fotózásnak, mert egy nagyon gyorsan repülő valami húzott el a fejünk felett másfél méterre. Nem lehetett bagoly, mert azt láttam volna, illetve nem ilyen gyorsan és nem ilyen hanggal repül. Nem lehetett denevér, túl hangos és túl gyors volt. A surrogó hang olyan volt, mintha egy kifeszített fémhúr elpattan és a szabad vége nagy sebességgel szeli át a levegőt. Mindez négyszer közvetlenül felettünk.
Éva persze azonnal kijelentette, hogy idáig tartott az éjszakai fotózás, úgyhogy hazamentünk.
Próbáltam megfejteni a titokzatos hang eredetét és eszembe jutottak nagyszüleim elbeszélései. Lehet, hogy a rézf...ú bagoly volt?
Ha ettől a kézenfekvőnek tűnő megoldástól eltekintünk, csak valamelyik éjszakai lepkefaj jöhet szóba. Egyes nagytestű szenderfajok képesek lehetnek a gyors szárnycsapásaikkal ilyen surrogó hangot kiadni. A csöndes éjszakában minden hangot egy kicsit felnagyítunk. Én is zavarban voltam, mert ezt a hangot még soha nem hallottam, kellett egy kis idő a megfejtésre. A szenderek egy része vonzódik a fényhez, mi pedig egy elég fényes lámpával világítottunk. A gyors repülésre is van magyarázat, hiszen egyes szender fajok akár 60 km/óra sebességgel is képesek száguldozni a levegőben. Szeptember végén is repülnek, de ez az enyhe októberi idő még bőven megfelelt nekik.
Remélem, többen kedvet kapnak majd éjszakai fotózáshoz, mert nagyon nagy élmény.
Jöjjenek most a fotók: