Ünnep a salgói várban

Posted By: Drexler Szilárd - csütörtök, március 15, 2012
Március 15-én több száz ember gyűlt össze a salgói várban, hogy megemlékezzen az 1848-as forradalomról és szabadságharcról.
Minden évben elzarándokolnak ide a turisták, hogy megkoszorúzzák a... mit is? Jelenleg két kopjafára helyezik a koszorúkat, de eredetileg minden bizonnyal a sziklákon elhelyezett Petőfi emléktábla volt az oka annak, hogy elkezdődtek és hagyománnyá váltak itt a megemlékezések. Néhány fotó is lesz az eseményről, de előbb néhány gondolat:

Kezdem a Vár Café-val, mivel újra kinyitott. A Salgóbányai Baráti Kör már rendszeresen megvendégeli a várba érkező ünneplőket (igaz, tavaly nem működött a Vár Café). Idén azonban újra zsíroskenyérrel, hagymával és teával vártuk a kirándulókat.
A Vár Café először 2007 március 15-én várta a turistákat, majd június 7-én, akkor került ugyanis megrendezésre  a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tavaszi zsongás nevű programja részeként egy éjszakai előadás a salgói várban (Nagyné Hajdú Györgyi és Farkasné Ponyi Beáta rendezésében).
Nem mellékes, hogy talán ez volt a vár történetének első kulturális rendezvénye, de éjszakai rendezvényként mindenképpen az első. A fáklyák fényénél négyszáz ember nézte végig az előadást, a bátrabbaknak éjszakai túrát is szerveztünk.
Vár Café pedig azért lett a neve a kezdeményezésünknek, mert akkor nyílt meg egy népszerű szórakozóhely a városban, amely a kultúra színterévé tette a kávéházat. Nagyon helyesen egyébként (és színvonalas hely amúgy) , de mi azt akartuk bemutatni, hogy  valójában csak rajtunk, városi polgárokon múlik a helyszín, egy filmvetítés, beszélgetés, költői est, színelőadás stb. stb. bárhol megszervezhető.
Azóta követőkre találtunk, de ezt fontosnak tartottam elmondani.

Bármilyen furcsa, de a salgói várnak nem sok köze van 1848-hoz. Előrebocsátom, hogy nem vagyok szervezője a váron történő koszorúzásnak, csak lelkes résztvevője.  Az itteni koszorúzások, megemlékezések a turista egyesületek nevéhez köthető. Hosszú évekig ez egy bensőséges, protokolltól mentes de mégis kihagyhatatlan helyszíne volt a megemlékezéseknek. Nyilván lehetett ennek egy kis ellenzéki hangulata is a rendszerváltás előtt.
A vár azért lehet mégis a megemlékezések helyszíne, mert 1845-ban egy felvidéki útja során felkereste Petőfi Sándor. Élményeit útijegyzeteiben rögzítette és verset is írt Salgóról. Egy emléktábla őrzi a költő látogatásának emlékét.
Nos ezért, a költő miatt, meg aztán hová is mehetne egy turista koszorúzni a nemzeti ünnepen, az első szép tavaszi napok egyikén?
(Amúgy Petőfi gyerekkorában naplót vezetett a várakról és arról ábrándozott, hogy ha majd gazdag lesz, ő is birtokolni fog egy saját várat. Naplójában Salgó és Somoskő is szerepel. nem csoda tehát, ha meglátogatta e két romot.)
A sziklák alatt látható kopjafákat - információim szerint - a Tájak Korok Múzeumok Egyesület helyezte ki sok-sok évvel ezelőtt - persze Petőfi Sándor valamely évfordulója kapcsán. Sajnos, volt időszak, jó pár év, amikor a kidőlt, megkopott kopjafák a vár tövében feküdtek. Amikor felmerült, hogy esetleg a város nagyobb szerepet szánna magának a megemlékezésekben, arra gondoltunk, hogy bizonyosan több ember eljön majd ide. Szégyen lenne, ha szemetes erdő és kidőlt kopjafák fogadnák őket. Szabó Jani barátommal szerveztünk egy akciót és egy négy főből álló kis csapattal visszahelyeztük a kopjafákat az eredeti helyükre, lefestettük azokat, valamint összeszedtük a várban a szemetet. Nagyjából hetven koszorút gyűjtöttünk össze a környező bokrok közül.
A március 15-e előtti szemétszedés azóta szintén hagyománnyá vált, az idén én sajnos nem tudtam kimenni, de a ZUTE tagjai most is, mint ahogy minden évben, lelkiismeretesen összeszedték a szemetet a vár és a Dornyay környékén.

Van néhány halvány kétségem amiatt, hogy ezek az ünnepek kezdenek hivatalos jelleget ölteni. A véleményem egy a sok közül, hiszen egyrészt nem vagyok szervező (a megemlékezéseket a Természetbarát Szövetség szervezi - köszönet nekik érte), másrészt meglehet, hogy a többség nem is ért egyet velem. Mindazonáltal meg kellene hagyni a civileknek azt, ami a civileké. Tudom, hogy sokan nem így gondolkoznak. Tudom, hogy sokan rangnak és elismerésnek, az elvégzett munka megbecsülésének fogják fel, ha a helyi politika megjelenik, beszédet mond. Tudom, hogy sokan ezt el is várják. Nem szeretném megrendíteni a hitükben őket, elfogadom az álláspontjukat. De azért...
A korábbi városvezetés idején is közreműködött a város a szervezésben, manapság pedig már egyenesen a polgármester asszony mond beszédet. Rövid műsor, beszédek évek óta.
Biztos vannak már olyanok is, akik úgy érzik, hogy ebben az esetben megjelenni itt szinte kötelező.
Emlékszem, amikor még nem így volt, akkor is kijött ide több száz ember.
Nem jobb lenne, ha a városi vezetők, intézményvezetők egyszerű turistaként jönnének - örömmel fogadná őket mindenki akkor is -, és a szép hangú nénivel (a neve nem jut eszembe, viszont jó egészséget kívánok neki, hogy sokáig énekelhessen még március 15-én a várban!) együtt elénekelnénk néhány dalt, a Himnuszt? ... és ennyi.
Mondom, nem vagyok szervező, csak éppen civil egyesületekben dolgoztam sokat, tehát kérem, sértődés ne essék! Én így látom és tudom, hogy ez talán nem sokat számít.
Mindenesetre jó hangulatú, jól szervezett esemény volt. Nem voltak politikai beszédek.


Most jöjjenek a fotók:
Vár café

"Nyitás" után az első vendégek

Jó étvágyat!

Kínálják magukat

Egy biztos pont

Zsíroskenyér party

Füstöl a munka a "személyzet" keze alatt

Cukor találomra - idén tea is volt

Tizenhat kiló kenyér fogyott el

A megemlékezés a várban zajlott

A természet színpadán - a háttérben a Karancs

A völgyben Salgótarján

Jó kezekben a forgatókönyv

A völgy fölött a sziklák alatt

A hányatott sorsú kopjafa

Ünnepélyes percek

Egy koszorú is elmond mindent

Szép tavaszi nap volt





A végére is maradt  zsíroskenyér





1 megjegyzés:

  1. A 48-as szabadságharcnak a salgói várban történő hivatalos ünneplését én is kissé erőltetettnek érzem. Úgy gondolom, a város vezetésének bőven elég lehetne a központi megemlékezés. Petőfi kapcsán a civil megemlékezések szimpatikusabbak nekem.
    Más. A hosszú hétvége minden napján a környéken kirándultunk. Várak, Medves. Többen jöttek turisták megyénken kívülről is. Csak egy apró észrevétel: Tudom, nekünk ittenieknek a salgói vár megközelítése nem probléma a 4 égtáj bármelyike felől sem. De mindennap volt, aki kocsival a Medves hotel parkolójáig ment a várat keresve. Vácról, Diósgyőrből érkeztek. A szűk, kanyargós úton előre néznek, nem jobbra fel! Nem lehetne egy dekoratív táblát elhelyezni a elágazóban "vár felé" felirattal + egy nyíl. A maszek panziós kiteszi a sajátját, mert érdeke. A erdészháznak is van. Néhány koszorú árából tán megoldhatná a város. Ha már Salgóbánya is a város része.

    VálaszTörlés

Copyright © A mi vidékünk

Designed by Templatezy